A helyzet az, h nem szeretem amikor valaki elsőzik.
De ez a blog nem erről, illetve nem csak erről fog szólni. Nem tervezem, h ez valamilyen tematikus blog legyen, lesz benne minden ami az eszembe jut vagy történik velem. Mostanában sokat járok kórházba. Apám beteg. Egészen egyszerűen felháborító amit tapasztalok. Vannak jó, illetve viselkedésük alapján annak vélt, orvosok és vannak csapnivalóak. De mindenhol a szabályokba ütközünk. Csak egy példa. Sugárkezelés. Ehhez röntgen kell, méghozzá minél frissebb. Idáig teljesen rendben van a dolog. Azt ne is említsem, h mentővel kellett bevinni a fatert, mert nem tud sokat (kb50 méter) menni. Időpont van. A mentő két órával később ér be vele, mert több beteget is szállítanak, a doki meg lebasz élből. Én visszaugatok és egyből normálissá válik a helyzet. Legalábbis hanghordozásilag. Lényeg a lényeg, h elküld a doki röntgent csináltatni. Nem ott csinálják meg helyben, pedig hatalmas kórház, tuti, h van röntgenjük. Visszaküldik a város másik végébe. Ez a szabály! A beteg nyugodtan dögöljön meg, igaz? A lényeg, h a szabály legyen betartva. "Szabál, az szabál, embert zabál!"
Megyek a piacra, meg minden, mert az életnek menni kell a maga medrében.
